Ilyen egyszerű...?

.........................?.?.
-.-
-..?.
-!!?!!?!-.
.......?
-.!!?..!?!..!
.......
..!
.

Lehetőség - tarható?

Ha zavarosan beszélsz, ha nincs mondanivalód, vagy ha nincs egyéni gondolatod, megfogalmazásod maradj csenben!

Vagy jöjjön a szó, akármilyen és én fulladjak bele?!

Sivatag - összefüggés?...

Igen kifejező a jelenlegi helyzetre, hogy alig ér megmozgató szellemi inger. Magamnak kell gondoskodnom, hogy ne korcsosuljak el... Egyedül nem fog menni, "az egyre csendesebb és félelemmel teli kiáltást alig hallják, s még azok küzül is inkább elfordulnak"
Nagyon találóan megfogalmazta valaki az ebből következő pótcselekvést: " A magyar értelmiségnek két út adatott meg; az alkoholizálás(-izmus), a másik járhatatlan."
Kétségtelen van összefüggés fokozódó kiüresedésem és a gyülekező pálinkák között...

Szabad perceim mellesleg néha termékenyebbek, máskor kínokkal teli:
Ábrándjaimban egyre többször "letámádnak" gyermekkori képeim, amik a boldogság képei, de összszorul a szívem, és a torkom, kiver a víz...
Néha megpróbálom magam elhelyezni a kavalkádban, kilátástalan!
Egyre inkább úgy érzem, nekem kell megtennem az első lépést!

Most, ma, mindig!

Minden szétesett, minden kiúttalan gondolat-labirintus...

Most, ma, mindig!

Minden szétesett, minden kiúttalan gondolat-labirintus...

Dilemma

Segíts fel, kérlek, látom a szemedben, hogy te kedves vagy, bár nem ismerhetjük egymást!... Valahogy elestem, magad is láthatod, erre a koszos és hideg kőlapra, ezen jár mindenki, azért koszos... Nagyon sokan járnak erre, de ezt minek magyarázzam neked, magad is jól tudod, te is erre jársz nap mint nap... Nem tudom ki vett már észre, de még mindig itt fekszem... Nem is tudom, miképpen kerültem a földre... Nagyon fáj a lábam, képtelen vagyok, ráállni. Segíts, kérlek, benned ösztönösen megbízom... Csak mennek az emberek, le sem akarnak pillantani, nem miattam...

Ha segítek csak újra elesel, megtapodnak, aztán fáj... Ejh, nézd, hogy csillog a szemem, add a kezed, és vigyázz magadra...!

Figyelmeztetés magamnak

Mindig emlékeznem kell rá, tudatosan törekedni; ne kössek kompromisszumokat magammal, mert az a hanyatlás! Ha féreg vagyok, az vagyok, egy senki és semmi a mindenséghez képest. Méltósággal kell azt is elviselnem, nehéz... Ha nem döglök meg miatta, az is jó...

Együtt, nem együtt!

Mondj valamit! Legyen már véleményed... Nem foglalkoztat semmi, nem mondok semmit, nem ítélek!... De kell véleményednek lennie!... Egyszerűen nincs, értsd meg, hogy nem érdekel! Nem foglalkoztat annyira, hogy egyáltalán lekösse a gondolataimat. Tulajdonképpen annyira védekeztem, hogy nem is gondolkodom!... Képtelen vagy mindent ösztönösen megcsinálni!... Nem is ösztönösen csinálom, kellőképpen pragmatikusan... Ha éhes vagyok, eszem, bemegyek a boltba, s az ára annyira érdekel, hogy ki tudjam fizetni... Nem lehetsz ennyire belterjes, biztos foglalkoztat a környezeted, amikor egy ócska buszon utazol, és dobál az út, körülötted lepukkant emberek, vagy jómódúak ülnek... A busz elég kényelmes, az út elég jó, és eljutok oda, ahová akarok... De nem akarsz változtatni? Lehetne jobb is... De már elég jó, nem tudnék leállni, talán, ez a határ... De akkor mit csinálsz? Mi tölti ki az mindennapjaidat? Van valakid?... Sajnos, nincs mellettem olyan, akire te, vagy én gondolok...[...], sokat vagyok csöndben, megkedveltem a magányt, újból, figyelem magam, kevésbé a környezetemben élő ismerősöket... Úgy tudnám megfogalmazni, élek az őrület határáig és vissza, élni az örületig!