Monday, January 02, 2006

Csak könnyet és könnyet, potyogó könnyet

Valakinek nem jön álom a szemére, nekem könnyek kellenek. Tíz percig csak zokogni akarok, áztassa szét az arcom a meleg könnyem, szakadjon föl minden a lelkemben és kapcsoljon ki az agyam.

Rosszul sült el

Nagyon rossz volt a szilveszterem, igazán nem kellett volna, hogy ilyen szarul sikerüljön, túlzás nélkül, a legszarabb napjaimmal vetekszik az az este. Kint, Buda legszélső utcájában, idegen emberek között, és a lány aki miatt fölmentem bemondta az unalmast. Valójában nagyon ambivalens érzelmekkel tudok rágondolni. Rövid ismerettségünk alatt is nagy hatással volt rám, bár már kezdettől fogva úgy érzékeltem egyike vagyok a sok közül, és ne számítsak többre. Vége, legalábbis úgy gondolom vége.

Az volt a baj, hogy szilveszterkor ünnepelni kell, tudtam kivel, hol és mit csinálhatok, de akkora várakozással, hogy nem sülhetett el jól. Reménymadzag...