Együtt, nem együtt!

Mondj valamit! Legyen már véleményed... Nem foglalkoztat semmi, nem mondok semmit, nem ítélek!... De kell véleményednek lennie!... Egyszerűen nincs, értsd meg, hogy nem érdekel! Nem foglalkoztat annyira, hogy egyáltalán lekösse a gondolataimat. Tulajdonképpen annyira védekeztem, hogy nem is gondolkodom!... Képtelen vagy mindent ösztönösen megcsinálni!... Nem is ösztönösen csinálom, kellőképpen pragmatikusan... Ha éhes vagyok, eszem, bemegyek a boltba, s az ára annyira érdekel, hogy ki tudjam fizetni... Nem lehetsz ennyire belterjes, biztos foglalkoztat a környezeted, amikor egy ócska buszon utazol, és dobál az út, körülötted lepukkant emberek, vagy jómódúak ülnek... A busz elég kényelmes, az út elég jó, és eljutok oda, ahová akarok... De nem akarsz változtatni? Lehetne jobb is... De már elég jó, nem tudnék leállni, talán, ez a határ... De akkor mit csinálsz? Mi tölti ki az mindennapjaidat? Van valakid?... Sajnos, nincs mellettem olyan, akire te, vagy én gondolok...[...], sokat vagyok csöndben, megkedveltem a magányt, újból, figyelem magam, kevésbé a környezetemben élő ismerősöket... Úgy tudnám megfogalmazni, élek az őrület határáig és vissza, élni az örületig!