Pusztulás és várakozás

Kész, vége! Elvesztem, vesztettem, alul maradtam! Képtelen vagyok magamat befolyásolni... Nem vagyok a nagy kinyilatkoztatások mellett, de SZIN után vége a kirándulásomnak, valami elszakadt... A tett és egy mondat, ma, óriási hatással lett rám, de miért ma kellett meglátnom... Ő is biztos azt érezte....

Meghatározási kísérlet

Boldognak lenni egyértelműen jó! Nemes érzés, vágyunk a kielégült boldogságra! Több ezer éve már, hogy filozófiai irányzatok és szemléletek egyaránt születnek arra, hogy meghatározzák hogyan lehetünk boldogak.

De, lehet, nem nagy észrevétel a következő, vagy nem igaz:

A megállapítás csupán a boldogság érzésének karakterére vonatkozik, semmi egyébre!
Nos, a boldogság kizáró... A magam nevében merek csak beszélni. Ha ez a kellemes érzés rámjön, azért kellemes, mert nem érdekel semmi. Ezem finomítok! Nem közönyös leszek tőle, mert figyelem a környezetemet, egyszerűen nem azonosulok a történtekkel, egyszerűen azért, mert nekem és jó, és ha nekem jó, rontsam el más bajával! Bás baja lehet az enyém?
De, van egy másik karaktere is a boldogság érzésének... Amikor a boldogság által kialakult elégedettséget másokra is ki akarom terjeszteni!
Mindkettő egyéni, azaz az egyénből származik, s mindkettőt megéli az ember! Azt nem tudom, hogy van-e a két szint közt fejlődésbeli kapcsolat, vagy helyesebb-e az egyik, mint a másik! Lehet, hogy létezik más karakter, ami árnyaltabb és nem ilyen szedett-vedett, félreérhető magyarázat, mint az enyém!

Az új faj

Egyél, egyél, egyél! Zabálj, zabálj... Megteheted, mert van, semmi küzdelem! Még, még, mert ebbe születtél... Most, azonnal, rögtön, rögtön, mert akarom, akarom! És megtehetem... Vulkánok törnek ki, rózsaszínűek, gyönyörű rózsaszínűek...
Mindig én rontom el a nyugodtságomat, olyat teszek, amiről tudom, hogy rossz lesz, jó semmiképp!
Vízió: új fajnak kell születnie, melynek ösztöne a megfontolt elutasítás, tagadás...

Farkas

Érzem itt lohol mellettem valami! Hát te nem érzed, nem hallod a lihegését, az áradó bűzt! Fordulj meg te is, én nem merek... Erőt kell venni magamon, bátorságot!... Egy farkas lohol mellettem, egyre csak közeledik, nem tudom lerázni... Követ, egyre csak követ... Takarodj már innen... Mindent akar, vadászik, minden kell neki... Rögtön, azonnal, most, gyerünk, segítek, ez jobb - ezeket üvölti! Elég, elég blőled! Pusztulj innen! Ne kövess, mindent elzsákmányolsz, neked semmi sem szent! Én is csak egy vagyok a sokból, én tudom, nem győzöl meg, hogy...! Nem, hagyd abba az üvöltést! Be kell csuknom a szemem, én magam lettem farkas, aki mindent akar... Nem, csönd, belső csönd... Legyél kutya, a kapitalizmus farkasa, ne lihegj...

Automata

Haza jöttem, kattant a zár. Becsukódott az ajtó! Olyan halk kattanás volt! Tényleg halk. Csöndes szoba, mindenki alszik, én nagyon hangos vagyok! Nem, halk, a leghalkabb! Meg akarom húzni magamat valahol, valami kis lyukban! Mindenkinek menni kell valahová, ha nem tud akkor..., akkor egyszerűen nincs többé! Pattanásig feszült külső csend, de belül zúg, dobog..., akkor érzem ezt, mikor éjszaka félálomban a párnára hajtom a fejem, és dübörög a vér a fülemben..., dübörög, mindent eláraszt a vér, a vérem, az én piros vérem, érzem ahogy beléhatol a kis kapillárisokba... Zúg a fejem itt belül, cikáznak a gondolatok ide-oda, tova, s el, s vissza! Pörög, mint a kerékpár kereke! Elfelejtek egyszerre mindent, majd bekattan... Kerékpározni akarok, a Balaton körül, végig, az egész egyetlen suhanás legyen, egy nagy és hosszú suhanás, a Jetivel akarok... Magamévá kell tennem a világot, azt akarom, hogy a spermám árassza el ezt az egész sárgolyót..., kiégek, meghalok, ellaposodok... Féreg vagyok csak, semmit több, olyan, mint Raszkolnyikov, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, nem bírom újból kezdeni, de, de kell, de nagyon nehéz. Találnom kell magamnak munkát, hasznossá kell tennem az időmet, magamnak hasznossá, még, olvasnom kell, olvasnom, csak olvasni... Nem kell drog, alig, bármilyen, egyszerűen elég az agyad, mikor már annyira félsz, magadtól is, mindentől félsz, de leginkább magadtól,... magamnak írom, ... amikor nem mersz tovább gondolkodni, majd később, és mikor nem tudod értelmes formába önteni azt, mert egyszerűen egy senki vagy, egy kis félős, gyáva féreg... Nem tudom abbahagyni, mi lesz ha nem tudom abbahagyni? Honnan jön az áram, az életet adó energia? Honnan? Szépek a szavak, egyszerűen szépek, de értelmesek? Honnan? Segítsél már, segíts már, egyedül érzem magam, egyszerűen egy kis segítség... Ha megfoghatnám a kezed, az jó lenne... Ki akarom verni a faszomat... Nem... Szeretem, nem szeretem, közömbös, ezt mindennel el lehet játszani... Törlódnak a fejemben a ..., nem tudom mik... Rossz a billentyűm, ez is racionális, nem ez a lényeg, hanem hogy kifejezzen, olyan mint a zenében a kotta, talán, sejtem, nem értem, munka, munka........ ééééééééééééééééé,,oooooooooooooooooooo, ddddellllllllrrrrrrrrreéértttrtrtrtttttrttttrtttttkrkrkkkkkkkkkrkkkkkkkrkrkkr-ssssssssssssssslllllllllllffffffffffááááááááááááááááááááááááááá- milyen szép hang az ááááá, meg az ééééééééééééé, úgy simogat... Éva, Éva, Éva, gyönyörű név....

Játsszd el magad!

Nemrég koncerten voltam, de nem is ez a lényeg! A következő kis eset ott történt. Udvariasan cigarettát kértem egy ismeretlen lánytól, ám ő erre éktelenük kiabálni kezdett, hogy van cigije, azonban nem ad, mert akkor neki elfogy, és nem azért vette, és már sokan kértek tőle! Nagyon hangosan kiabált!
Miért nem mondta azt, hogy bocsánat; nem akarok adni, elnézést. Lehetősége lett volna ezt mondani...

Bocsánat!

Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem magamtól, amiért csak most írok! Bocsánat mástól is, de minek! Távol voltam, illetve magammal kellett megküzdenem, saját akadályaimat kellett átugranom, amit a következőképpen tudok megfogalmazni:
Milyen viszonylagos, hogy különösen a korábbi évszázadokban, ha valaki magában beszélt azt a téboly kezdetének tekintették, de különösen régen boldog-boldogtalan terjedelmes naplót vezetett! Fel kell hívnom a figyelmet, magán naplót, mi van most? Undorító önsajnálat, felkínálkozás, szerepjátszás, de ha ez kell,ám legyen, süllyedjek én is...