"Kísér(t)"+& - koldus - király

Nem születtem csatárnak,
Sem hátvédnek.
Hát hol a helyem?
Középen?
Nem, nem,
Én kívülről közvetítek.

Talán csak akkor érthetem meg, ha átértem, és visszanézek a testemre

Kielégülés


Ááááh, áááh, ne!, ...
Túl vágyaidon...
Áááh, ááh, áöhh...
Szép Reménnyel sétáltam
Gondtalan, az én őskorom
Velem volt az Ihlet-félelem
Éljen, áöhh, éljen

Tűzhányokkal ébredtem
Elhagyott egy Gyerek

Vörös tűzhányók robbantak
Kék láva, piros kamra
És bíbor csöppek, csöpp, csöpp
Szántották a földet
Barázdákká tették a könnyek

"Szükségem van valakire, aki nem nyaggat. Szükségem van valakire, akinem rám nem."

Mostanság talán leginkább nem attól félek, hogy értéktelen vagyok, inkább felesleges. Olyan letűnt korok és eltűnt dimenziók hírnökévé válok, akit senki nem ismer, nem érdekel. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akiket párhuzamos dolgok érdekelnek. És átérzem azok keserűségét, akikre senki nem figyel föl.

Az egyén forradalma

Első megközelítés: sikertelen.

Egyszerű történetek - 3.

Bocsáss meg Heinrich, hogy megkérdezésed nélkül tegeztelek! Úgy éreztem, a köztünk kialakult kapcsolat miatt ezt megtehetem.
Tudod, nagyon magam alatt vagyok. A szokásos történet; az ifjú, akit csalódások érnek..., csalódik a nőkben.
Már azt gondoltam, hogy e hitvány kor érdeme a férfi-nő kapcsolat lealjasítása, és nemesebb, tisztább dolog lenne a szerelem keresése helyett kúrvázni. (Mert mi nem nőket keresünk, hanem szerelmet.) De hatásodra, Heinrich, rádöbbentem; ez mindig is így volt!

. ?

- De..., nekünk terveink voltak!
- Na.

Barabás

Az egyénben kétezer év óta fölgyülemlett, dübörgő, szétfeszítő, lázadó erő szimbóluma. Szétfeszítő, mert óriási erejű, rendszereket dönthetnél meg vele, vallásokat törölhetnél el és hívhatnál életre, új rendet teremthetnél, az emberelélet nem számít. De mégis, tehetetlen maradsz. Célom: ezen energia fölhasználása, íránytása.

Teremtés.

Nektek készült

Dö
göl
je


k
meg


!

Mert a kedvenc focijátékosom visszavonult, játék

Óda egy játékoshoz


Ó, te óriás gall
mit nem tudsz a labdával!
Rálépsz a zöld gyepes pályára
s nyolcvanezer ember nem gondol magára!
Csak fényesítsd a fehér csapatot,
ahol valaha hazám fia focizott.
Igaz, nem vagy egy dalia, Adonis
(Nem sokára el kél egy paróka is)

De, vajh Caesar nem volt-e tök kopasz!
S te is visszadod az csapásokat.
Phoebus vagy, csak szárnyalj még lent!
És kerüljön el egy másik Isten élte!

A múzsa halála

Zöld parnasszus szentelt ormán
Nekünk meztelen táncoltál
S narancs harmóniád mézes
Bőrét fogtuk, én még érzem...

Aztán mormogtál egy imát
Hogy fölvehesd lánc-glóriád
És rajongtál csatákért
De csak kongnak a szép misék

Ej túl a két X-en múzsa
Nézz hátra, mi lett belőled?
Te kivénhedt büdös kúrva

Lotyók lotyója, kéj őre
Punád kikövezett kútja
Csenevész fattyak szülője

Kielégülés

Ez egy kétségbeesett kiáltás az égbe
Egy UFO-nak, aki Isten helyébe lépett
Adjon kielégülést!

Egyszerű történetek - 2.

Emlékszel, azt írtam, városom az utolsó buszok városa, így országom a lakatok országa. Belénk ivódott a görcsös féltés. Például nekem négy kulcs kell, hogy bejussak a lakásomba, vagy a biciklimet még a két zárral ellátott ajtó mögött is lezárom.

Szociográfiai írások - egyszerű történetek 1.

Városom neve és elhelyezkedése viszonylag keveseknek mond valamit. A tájékozódók számára nem jelent semmit, és ez jelent mindent.
Itt is szórakoznak az emberek, sokféle korosztály, rétegek bújnak elő esténként. Leginkább péntekenként és szombatonként találkozhatsz efélékkel. Lazítanak. De ne gondolj nagy dolgokra, városom az utolsó buszok városa! Generációm nagy részének nincs kocsija, pénze taxira, ezért ha az utolsó busz megy, ők is távoznak. Persze maradnak még a városban ezután is, ha szerencséd van, jókat is beszélgethetsz, de ismétlem, ne várj sokat!
Meghökkenél bizonyára, ha tudnád mivé lesz egy szép park - amelyben nappal könnyed sétát teszel, és néha önelégülten szippantasz a levegőből - ezeken az estéken.