Tuesday, March 31, 2009

hápéesz4

Nincs jövő. Megvetem a hősöket, mert arra emlékeztetnek, hogy kellenek hősök. A jövő nemzedékekről szóló diskurzus elszomorít, mert beszélünk róla.

A történelemben nem volt olyan folyamat, amit a katasztrófa előtt megváltoztattunk volna. De ha a krízis után nincs tovább?

No future. Le Roi est mort, ... Nincs befejezés, mert nincs aki elmondja a történetet. És ezzel a nézőponttal megcáfoltam a sok bugris posztmodernistát. A posztmodern est mort, vive le ? .

Monday, March 30, 2009

Hápéesz 3

Én akarom, te nem. Vesszen.

Hápéesz2

Válágban az ország, válságban az életem.

Hápéesz

Az a baj a világgal, hogy ha krtizálsz; lehordanak, hogy miért vagy elégedetlen. "Az okos sohasem lehet boldog, mert mindig másra vágyik." Mindig ezzel érvelnek.

Ez nem igaz.

Azért vagyok elégedetlen, mert az emberek álszentek, és nem mondják ki, amit tényleg ki akarnak mondani. És ezek nem Tartuffe-ok. Nincs érdekük. Én csak addig érdeklem őket, ameddig adok.

Friday, March 20, 2009

Dizájnba csomagolt fogyasztási mocsok

A minap Csülökmackó barátommal unalmunkban felkerekedtünk bútornézőbe. Hol máshol kötöttünk volna ki, mint az Ikeába. Csülök első érve az volt a svéd teszkó mellett, hogy csak 100 forint a húsgolyó.

Ám legyen az Ikea.

Tudatos vásárlóként meghatározott céllal mentem be, cél egy íróasztal. De előtte ebédelnünk kellett, mert nagyon éhesek voltunk már, és enni mindketten tudunk. Az étterem előtt az az undorító emberkavalkád fogadott. A meleg, a kajaszag és azembertömeg elegye, ami minden forgalmas gyorskajálda jellemzője. Annyira sokan voltak, hogy mikor beálltunk a sorba, nem jutott tálca, elküldtem Csülköt, hogy szerezzen kettőt az asztalokról. Aztán húsgolyó. Hogy elérd a célt, számtalan finomnak kinéző étel előtt kell eltolnod a tálcát. Végül is nem tudom mennyire finom, de nagyon drágák. Néha biztos bedőlnek a trükknek.

A következő undormány marketing szerint, ha a húsgolyó nyugtáját mutatod fel, 10 forintért kaphatsz bögrét, ami egyébként 60 forint. Szóval láthattunk nyugtavadászokat, illetve többen kértek két adagot, két bögréért.

Az egészben nem is az ár idehesít fel, hanem az "ösztön-marketing." Az a félelmetes tehetség, ahogy az Ikeások átgázolnak rajtad. Nem hiszem, hogy a magyar marketingesek találmánya ez, ők csak szorgosan átveszik a derék svéd xxxsonok módszereit.

Tudják, hogy elég nehéz kihagyni egy olcsó kajálást, sok iskolás gyerek ment oda, már odaszoktak. Egy haveri bandában mindig lesz valaki, aki rávesz, hogy menjetek az Ikeába, mert olcsó. És ha nem akarsz olcsón kajálni, még ha ipari szennyet is, akkor furán néznek rád, hiszen nem racionális.

És természetesen az étterem bemutatóterem is egyben, evés közben jön meg az étvágyad egy asztalra vagy székre. De van itt más is.

Én először a Domusba akartam menmi, megnéztem a honlapjukat, de semmi terméktájéoztatás, ellenben az Ikea honlapja nagyon átlátható, nett és közvetlen. Anna tegezve Rád mosolyog, és elhiszed, hogy tud segíteni.
És az Ikea nem azt mondja, hogy gyere hozzám, mert jó a bútor. Nem-nem. Olcsó a kaja. És itthon van ez a buzi svéd-komplexus. Svédnek lenni jó, svéd cégnél is biztos vásárolni jó. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Másrészről az Ikea legtöbb terméke olcsó, ezért kelendő. Persze vannak jó ész praktikus cuccaik, de többnyire az olcsók fogynak.

Az egészben csak az nem tetszik, hogy az Ikea mennyire felkapott, mennyire elélveznek a vásárlók egy része az Ikea újszerű áruházberendezésén, illetve a rénszarvashúson. Se több, se kevesebb.

...pedig kicsit jobban megnéztem, és Olaf a hátam mögött állva akart leszúrni. Mikor emelte a kést meggondolta magát, elém ugrott, adott egy árcetlit, és rám mosolygott. De tudd meg, én már akkor megéreztem az undort, amikor még csak le akartál szúrni.