Ez az egész nem más mint szimbolikus harc az értelmezés fölött. Harc a fogalmak fölött. Ha én mondom meg mi a fogalom, és az abból következő állapot, én nyerek.

De akkor ez hatalom. A vallás azért kell, mert az egyént kiobjektivizálja a fogalommeghatározásból. Ha absztrakt szinten van a fogalommeghatározó senki nem menekülhet. (Nyilván az absztrakciót egy közösség absztahálja.)

De kinek adjuk a hatalmat. Igazából a hit kell. Mert nem láthatok bele a törvényhozó elképzeléseinek értelmébe. (Egyszerű emberként élek.) A tudomány új objektivizációt adott, és bevonta az egyént, nem a közösséget, az egyént a fogalommeghatározásba.

Halál, pusztulás, szétesés.

Költség

Elég rossz abba az állapotba kerülni, hogy ránézek egy tárgyra és nem az "értékét" látom, hanem, hogy mennyi is a költsége.

Egy szépen kifestett ajtó, a külső szemlélődőnek csak egy ajtó, mondjuk egy 22 év alattinak, de én a gépzsírt látom, amit meg kell vennem, hogy ne nyikorogjon. Persze élhetnék úgy is, hogy nyikorog. De ez életnek van egy minősége. A zomcázott festéket látom, amivel ki kell festenem.

Belenézek a tükörbe, és azt látom, hogy mennyivel is kell kizsákmányolnom magam a tárgyakért.

De van ebben valami szépség, a fenntartás. Mert értéket adok neki, az eredeti állapot értékét. És látom, hogy milyen volt régen. Ami az enyém, annak az eredeti állapotának értékét én ismerem. A beavatott. Én Heinrich von Kleisttől (1777-1811) tudom, hogy nincs itt fejlődés kérem. Mintahogy a régi görögök gondolták, volt az aranykor, aztán a ezüstkor, a bronzkor, a hősök kora és a vaskor. A jelen. Vagy csak azt gondoljuk, hogy régen jobb volt? Mi azt gondoljuk, hogy milyen jó volt akkor a görögöknek, sokan visszavágynak. Pedig már ők is visszavágytak.

Jut eszembe, ez az "állapot" kifejezés a lényeg. Lehetne úgy is értelmezni az emberi történelmet, mint az állapotváltozás meghatározásáért folytatott küzdelem. Mert, ha valami állapot, az úgy van. Nem lehet rajta változtatni. Kérdés az, hogy mit értelmeztek állapoton, és mit úgy hogy, változtatható. Mert minden szubjektív, csak objektivizáljuk.

Kultúra, kudarc, kapcsolat árán.

Uram!
Adj erőt hogy megváltoztassam, amit megtudok változtatni. Adj türelmet, hogy elviseljem, amin nem tudok változtatni. És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram-uram. Rá kellett jöjjek, állapot vagy. A hit maga az ember. (Franz Kafka) De uram miben higgyek?

A posztmodernek legyen vége

Ültem a kert előtt, a körfolyosó csendjében és a következő gondolatok születtek bennem.

Túl kell lépnünk a posztmodernitáson, mert nem ad pozitív válaszokat az alapvető kérdéseinkre. Lányi, aki a poszmodernben nőtt fel, tipikus példája ennek. Nagy tudású, műveltsége általános és széleskörű, de nem mondja meg mit tehetünk. Kritikai mindennel szemben és elutasító. Lételeme a tagadás és a kritika, posztmodern értelmiségi.

Azt mondják, hogy az európai civilizáció válságban van és végnapjait éli. Elfogadom, hiszen annyi kihívással küszködik a vén Európa és az ifjú Észak-Amerika. Sok olyan alapvetés, ami civilizációnk alapja lett, mára használhatatlanná vált, mivel nem fenntartható vagy bebizonyosodott nem megvalósítható. A posztmodernitás felfedezte a romlást, ezzel történelmi szerepe befejeződött. A '60-as,'70-es és '80-as évek korszaka ez külföldön. Hazánkban szükségszerűen később terjedt el számtalan körülményből adódóan, de annál gyorsabban és intenzívebben.

Ha Európa meg akar újulni változtatnia kell és építenie. Teljesen alulról. A régi palotát megvizsgálták, rájöttek, hogy át kell építeni, mert össze fog dölni. Előbb-utóbb, de nem akarnak kijönni a melegből a tervezők, az építészek és tegyük hozzá az építők sem.

Pedig ez egy történelmi lehetőség és kényszerűség, amellyel előbb-utóbb szembe kell néznünk. Elegem van a negativitásból, mondjuk valami alkotót és méretessük meg. És ebben Magyarországnak is adatik lehetőség. A perifériák tündöklése átmeneti, de a lehetőség adott, hogy felfigyelve a problémákra, a kiútat tartalmazzó válaszokat is megfogalmazza. Ha előbb haladjuk meg az uralkodó szellemi áramlatot, akkor a alehetőség adott. Ha előbb fogalmazunk meg valamit, mint mások, akkor előnyünket kamatoztathatjuk.

Nevezzük e kort remodernnek.