Van szerelem az első látásra?

Közhely, közhelyes a gondolkodásom, miért ezen a közhelyen gondolkodom?...
Kezdem úgy érezni, hogy nincs viszonzott érzelem... Őszintén, mondjuk meg, egy kapcsolatban ritka, hogy a felek azonos hőfokon égnek. Nem kell szerelmi kapcsolatra gondolni föltétlenül. Viszonzatlan szerelemből, vagy bármilyen viszonzatlan érzelmekből épülök föl... Egyszerűen másképp nem lehet és nem működhet.
A szellem, a gondolat, ami közös és összehozza a feleket...A közös gondolathoz vezető út... Micsoda örömmel tölt el, ha valami szellemet fölfedezünk egymásba... A gondolat magasabb randű lenne az érzelemeknél?, nem tudom.
Mindezek ellenére hinnem kell az érzelemi intuicióba, mert a racionális közeledés nem nyerő..

Hangsúlyeltolódások

Kiváncsi vagyok mikor keletkezik az a töréspont jellemfejlődésemben, amit nagyon nem várok. A kamaszkori hevességből eltolódnak az értékelések: mikor azt fogom már várni, hogy történjen valami, nem pedig a megélt eseményeket dolgozom föl. Mikor az a gyermekesen naiv törekvés megszűnik, hogy egy dologban, arra törekedjem, a legjobb legyek. Ez hordozza a fejlődést, mégis naiv. Később lecsendesül ez, s csak az fog érdekelni, hogy egyszerűen a kedvelt dolgot végezhessem. Mikor már nem az lesz a célom, hogy a "legmegfelelőbb" lánnyal: legmegértőbb, legszebb..., legyek, csak arra törekedjek, hogy legyen valakim.
Lényegtelennek tűnhet, a különbséget alig lehet észrevenni, de előre látom, érzem magamon, ez fog bekövetkezni. Ha ez lesz, siratni fogom magam, siratni egy életen át...
A kizárólagosság eltűnik, önhalálom lesz ez, megfeneklés. A "leg"-ből a valamibe.