Meghatározási kísérlet

Boldognak lenni egyértelműen jó! Nemes érzés, vágyunk a kielégült boldogságra! Több ezer éve már, hogy filozófiai irányzatok és szemléletek egyaránt születnek arra, hogy meghatározzák hogyan lehetünk boldogak.

De, lehet, nem nagy észrevétel a következő, vagy nem igaz:

A megállapítás csupán a boldogság érzésének karakterére vonatkozik, semmi egyébre!
Nos, a boldogság kizáró... A magam nevében merek csak beszélni. Ha ez a kellemes érzés rámjön, azért kellemes, mert nem érdekel semmi. Ezem finomítok! Nem közönyös leszek tőle, mert figyelem a környezetemet, egyszerűen nem azonosulok a történtekkel, egyszerűen azért, mert nekem és jó, és ha nekem jó, rontsam el más bajával! Bás baja lehet az enyém?
De, van egy másik karaktere is a boldogság érzésének... Amikor a boldogság által kialakult elégedettséget másokra is ki akarom terjeszteni!
Mindkettő egyéni, azaz az egyénből származik, s mindkettőt megéli az ember! Azt nem tudom, hogy van-e a két szint közt fejlődésbeli kapcsolat, vagy helyesebb-e az egyik, mint a másik! Lehet, hogy létezik más karakter, ami árnyaltabb és nem ilyen szedett-vedett, félreérhető magyarázat, mint az enyém!