Egyszerűen gyönyörű

Sziporkázóan szép tavaszi szellő, és gyöngéden símogató napsugarak fogadták H.-t amint kikönyökölt a harmadik emeleti lakás ablakán. Rutinjává vált már ez a cselekvés. Sohasem tudott jól aludni. Reggel 8-kor kelt, félt óráig még tetette az alvást, majd az ablakhoz lépett, hogy rágyújtson.

Több hónapja már, hogy nem járt kint. Nem mert lemenni. Felesége, K. ápolta és gondozta. Megismerkedésükkor H. ugyan enyhe vonzalmat érzett K. iránt, de sohasem volt belé szerelmes, egyszerűen K.-val érzett, azonban K. érzéseiről nem tudott semmit. Sokszor úgy gondolta, hogy a nő szerelmes belé, de nem tudta elképzelni ennek okát, saját magáról képtelen lett volna egyetlen szerethető tulajdonságot is megnevezni. Mivel a nőkkel szembeni kiszolgáltatottsága igen széleskörű volt, H. tudta, hogy nem válogathat közöttük, így feleségül vette K.-t. Akkor még dolgozott a helyi órásnál, besegített neki a precizitást igénylő javításában, de állását elhanyagolta. Sohasem szerette azt csinálni, K. miatt magára kényszerítette e rendszeres életformát. Egy ideig megfelelt ennek. Sajnálta, hogy nem tudta megszokni.

H. mindig is szeretett sokat inni. Tulajdonképpen ezért sem hagyta el a szobát, már több mint 4 hónapja, az első kemény fagyok után. Félt kimenni a nyílt és tágas utcákra, a sok ember közé. Az utolsó napon mikor kint volt - kicsit beivott már -, retteget tömegközlekedni, a metró alagútjának látványa vonzotta a sínek közé. Megfogadta, hogy nem megy ki többé, pontosabban két kivételt tett: sűrűn leszenvedte magát a közeli bormérésbe tájborért, illetve ritkánt felkereste kezelőorvosát tablettákért, mikor alkholmámora elviselhetetlen volt. Persze a kocsmát titokban kereste fel, nehogy felesége megtudja. Miképpen vallaná be neki érte való fáradozásának hiábavalóságát. Szegény K. hajnalban kell, hogy kiérjen a városszéi boltba, gürcöl, elviseli a vendégeket, ő pedig otthon iszik zugban. Ezért is tetette az alvást még fél órán át, nehogy K. észrevegye éberségét, és kellemetlen párbeszédbe elegyennek. H.-ék régen nem éltek házas életett. Mindketten fáradtnak érezték magukat hozzá.

Sziporkázóan szép tavaszi szellő, és gyöngéden símogató napsugarak fogadták H.-t amint kikönyökölt a harmadik emeleti lakás ablakában. H. azt gondolta, hogy az élet pár másodpercre szép is lehet, bár tény, hogy többször elviselhetetlen. Néha elfogta ilyen megmagyarázhatatlanul kellemes érzés, holott nem volt egyáltalán kellemes a helyzete. Nem mutatkozott érzelgős személynek. Szép volt a környék is ahol laktak. Szerette a zöld környezetet, igaz egy pár négyzetméter kiterjedésú kis kertecskéről volt szó, amit a tízemeletes panelházak közt terült el. Azért is szerette ezt a részt, mert ilyen reggel pont teljes fényében megvilágtotta a Nap, ráadásul fél kilencre a dolgozók már rég elmentek munkahelyükre, elcsendesett a környék. Nyugodtan leszívhatta a cigarettáját, élvezhette a madarak lágy zümmögösét, a feléledt bogarak táncát.

Belátta az egész teret. Arra gondolt, megkéri K.-t, vegyen neki egy fényképezőgépet. Sokat álodott már róla, készítene pár fotót a kertről, aztán lekaphatna nagyobb tájképeket is, belevethetné a távoli rosszabb külsejű, lepukkant bérházakat is. Szép lenne. Értett valamicskét a képkészítéshez, fiatalabb korában rendelkezett egy géppel, önképző körbe járt illetve sokat olvasott ilyen témájú könyveket. De mára eladta a gépet, könyveit. Kellett pénz a betevő alkoholra.


Egy kis kavicsos játszótér üres mászókái és hintái körül zengett a természet. A visszatért apró sárgarigók halkan csiviteltek, néha éles röpülésükkel elkaptak egy arra bandukoló apró legyet vagy muslincát. A füsttel magába szívta a jó levegőt H. "Hiányoltam egy kicsit ezt.", gondolta magában. Örült, hogy ezt a képet csak ő láthatta így, birtokolta a kis tertet.

Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a homokozó melletti bokor rázkódik. Jobban megfigyelte ezt a különös dolgot. Erőlködnie kellett, hogy szemügyre vehesse a történést. Két fiatalt látott, egy fiút és egy lányt. Elbújtak a bokor mögé, de nem sejthették, hogy H. pont olyan magasan helyezkedik el, hogy átlát az ágak között. A pár szexuálisan közösülni akart. H. kicsit szégyenkezett, hogy meglesi őket, de nem tehetett másként. Kissé szokatlan volt számára a két ember jelenete. Esetlennek, bénának tűntek, mint akik nem csináltak még ilyet. A fiú láthatóan durván levetkőztette a másikat, és kezével elkezdte izgatni a lány klitoriszát, majd hüvelyét. Erőszakossága erőt sugallt, de egyben esetlenséget és faragatlanságot is. Aztán mint akinek hirtelen jött emléke tér meg a fejében abbahagyta a dolgot. Valamit mondott a lánynak, az vonakodott. Megismetelte, kicsit vehemesebben. A lány tétován lehúszta a fiú sliccét, letérdelt és szájába vette az élettel megtelő péniszt. A fiú nagyon élvezte ezt. Ez ment egy ideig, majd a fiú gyengéden leteperte a lányt. Megváltozott, sokkal szeretetteljesebb lett. Nehézkesen tette be a lánynak. Alig két percig tartott az aktus, gyorsan elélvezett. A lány édesen játszott a fiú spermájával. Közben amaz felöltözött, óvatosan szétnyitotta a fedezékül szolgáló növényt, kikémlelte, hogy járkálnak-e az utcán. Miután meggyőződött, hogy nem láthatják, kilépett, és tovább osont apró léptekkel. Különös módon a házak tövében ment, még mindig sandítva minden felé, hátha észre veszik. A távoli bérházak felé tartott. H. látta a fényben, és őszintén szólva soha se látott még szebb fiút. Tizenkilencévesnek saccolta, már most rezesbarnára sült. Természetes izmait kirajzolta a korai reggek fényei, fekete göndör haja vállát verte. A lány csak most lépett ki, nyílvánvalóan meghagyta neki a fiú, hogy később távozzon, óvatosan, nehogy kifigyeljék. Most látta csak H., csak egy lányka kukucskált ki, nem lehetett több tizenkettőnél. Kis mellei éppopgy elkezdtek nőni, kis feneke gömbölyült. Alakja nagyon vonzó volt. Kis arcára szőkésbarna tincsek hullottak, de leginkább ártatlan képe szmorította el H. szívét. Úgy osont tova, mintha csak bújocskázna társaival, és csak attól fél, nehogy megtalálja a hunyó.

"Csodaszép leányka", érezte H.


Búcsú cigarettájára gyújtott, hogy a füst segítségével elhesegesse reménytelen alkoholvágyát. Olyan boldog volt, elhatározta megkéri K.-t, hogy vegyen neki egy kis konyakot.

Álmodozásából egy kurta kiáltás zavarta föl. Az egyik érdes szürke fal mögül egy szatyrot szívógató kiskrapek tántorgott elő. Nagyon jól érezte magát. Nem nézte merre tart, és pont belegázolt az elkerített virágos kertbe, amit pont a H.-ék alatt lakó fiatal házaspár hozott létre és gondozott minden este, miután hazajöttek a gyárból. Kicsit sajnálta H. a friss jáccintokat, bár boldog képnek érezte ezt is. Titkon, úgy gondolta, cserélne a fiú gondtalanságával. Megfújta az édesen zamatos szél kócos haját.

Visszament a szobába, hogy lefeküdjön az ágyra. Nem tudta, miként üthetné el az időt, míg hazajön felesége. Nem akart már most lemenni szíkvízért és Olaszrizlingért. Azt nagyon szerette. Mindig nyomott hangulatba került, ha lefeküdt. Úgy érezte, a túl tiszta falak rádőlnek, összetornyosulnak és közrefogják lefogyott testét. Túl rendes falak voltak számára, mivel csak hanyatt fekve bámult állandóan, és a tisztaság hatására elfelejtett érzések és gondolatok tódultak elméjébe. Visszaemlékezett egy visszatérő álmára:


Törzstársaival elhagyták a barlang bejáratát. Fáradságos munkával rőzsét gyűjtöttek, és kövek összedörzsölésével szikrát pattintottak a gyújtosra. Hatalmas tűz keletkezett középen. Rítustáncot jártak az öreg dobok ütemére, és a vén énekesek morajló kántálására. Mindannyian révületbe estek, koromsötétre mázolta a Nap a nehéz levegőt, a füst megvilágította a kis barlang előtti teret. Alig láttak maguk előtt valamit vagy valakit. A körből sokan kitörtet és meg-megközelítették a tüzet, karmolászták, rendezetlenül hadonásztak feléje. Féltek tőle, de incselkedtek vele, bár H. úgy vélte, megszűnt a hűvös akarat, helyette ők csak engedelmeskednek. Nem sokkal később egy fehérrel kifestett társa megmarkolt egy lógó mellű nőt, de az vehemessen ellökte magától. Aztán nem tudta mi történt, csak arra emlékezett, hogy a törzs legszebb tagját csókolja. A legtüzesebben csókoloznak, előveszi hímtagját, megdörzsöli, és duhvad módjára behelyezi a nőnek, a legkéjesebb agresszivitással. Az vonaglik, élvezi. Egy lépést tesznek előre, belezuhannak a forró lángokba, és tovább párzanak. A nő magához öleli, most már ő nem engedi, tíz körmével karmolja H.-t, arcától kezdve fanszőrzetéig.. H. kicsit kinéz a többiekre, kerekített szájjal, izmost mellkasa megrándul. De a nő nem engedi. H. visszafordul a lányra, és tovább folytatja a megkezdett baszást. Addig csinálták, amíg hamuvá nem porladtak középen. H. még azt is érezte, hogy az eddig tapasztalt érzéseit hátra hagyva, ekkor, a tűzben való elégéskor érezte magát a legjobbat. És amikor a szél elfújta őket, a hamuszemcsékből látta a több férfi törzstagot, akik egész aktusok alatt, és azután éles késeikkel vágták le önnönmaguknak péniszüket. Arcuk ráncokba rándult. Kipirosodtak, és fröcskölt a vér mindenfelé.

Gyönyörű volt ez a kép.