Automata

A kudarc szántóföldjéből kiálló eke megkarcolta ütőerem, és a múzsa csókja célt tévesztett.

Áldozz!

Senki nem ért semmit. Jaj nekem, aláhagyott az értelem. Aggódom érted, érte, értük. Értetek? Megtörtént vagy csak emlékszem? Csak én képzelem, mi képzeljük. Visszacsatol, mert felfedeztük, és így elromlott. Hiszen nem is beszélhetünk egymással. Mit is mondhatnánk egymásnak?

Elit, pop és underground, a két szélső világ hozhat újat, de csak középről indulhatsz. Már a pop-ot sem érthetjük meg, végtelenül szétesett.

Bekapcsolom a dobozt, árad a kockából a valóság. Szerelmem más csókol, én a feleségemnek hazudok, így szenved körbe a világ. Tégy egy nap kétszer jót, mert úgyis elkövetsz egy bűnt!

Középen vagyok, végtelenül középen. A folyó közepén, kellemes halak kísérnek. Az emberek nem, mert középen vagyok. Jaj nekem! A kövek jönnek értem. Szeretem a harangot! Nagyon. Vagy ő szeret engem.

Dögölj meg Smile! Ne röhögj a képembe. Gyűlölöm a Hőst, mert létezik. Állandóan emlékeztet arra, hogy kellenek hősök. Aranykör, ezüstkor, bronzkor, hősök kora és vaskor. Sok kell még?

Senki nem ért semmit, Elmélet helyett felsorolás, pont helyett kérdőjel. Esetleg felkiáltó, rövid ideig. Aztán újak kiáltanak. Légy őrült, csak így maradhatsz épségben! Higgy! Miben? Végtelenül nehéz elérni a legmagasabb formát. Feltétlen megerősítés, bizalom. Csak egymás mellett vagyunk, mint a szavak, a történések. Csak egymás mellé sodródunk. Rég ismerjük egymást. Azonosak tapasztalataink. Egy helyre tartunk, vissza a Paradicsomba, a Nexusba. Probléma: körbeszenved a világ. Egy rövid elbeszélésre pont jó, kis versre, félrímekkel.

Tegyük fel mindent tudunk. Tudunk is mindent! Már nem kell az igazság. Rájöttünk, hogy jó úgy, ahogy volt premodernben. Nem kell a modern. A poszt olyan, mint a pre, csak van közte valami. Megtörtént,[...]. Kitörölhetetlen? Igen.

Végtelenül szétszedlek, kivágom a karod,a lábod. Felnyársalom a hamvas csipőd, finom tiszta bőrödnek vége. Belső szerveidet külön kis csészékbe gyűjtön... Élvezem. Élvezitek. Még egy pont. Nem kellenek jelek minek pont erről írok pont kérdőjel felkiáltójel de egyszerre betűk sem kellenek érzem de miképpen adjam át a szavak gyengék én erős vagyok de legyőznek újra összreklak fülledt nyári estén bellédizzadok és újból élsz egyben vagy de újból és nem értesz semmit hiszen senki nem ért semmit.

Hommage!

(), (), (), ().