Mű születik II. - Kritériumok a kereséshez

Keresem a történet, hogy elmesélhessem magunknak a mesélő halálát. In searching of the story in order to tell us the death of story-teller.

Ez lesz az utolsó mese, búcsút kell mondanunk a történet elmesélésnek, korunk kényszerít rá. Bármennyire is sajnálom, ezt kell tennem.

A műhöz egy már megírt, ismert alkotást kell találnom. Ha megvan, a legnagyobb örömmmel szeretkezem vele, megerőszakolom, szétszaggattom, és örülni fogok a rombolásnak. Sokkal nehezebb lesz újból összerakni.

Ehhez tisztáznom kell fölfogásomat, mire aprítom a történetet. Itt tartok: számomra a szereplők a fontosak, így a főszereplő, mellékszereplők és a narrátor. A mellékszereplők köréből kiválasztom azt, amelyik leginkább a cselekmény részese, a legtöbb esemény részvevője, szemtanú stb... Egy olyan figura, aki jelenünk legjelegzetesebb arcát szimbolizálja: az események érzékelését, de azok egységes értelmezhetetlenségét. E mellékszereplő világába kell bejutást nyernem. De még nem tudom, mi legyen a narrátorral. A keresendő műben, olyan mesélőnek kell lennie, aki nem azonos az íróval, csak utalásszerűen kapcsolódik hozzá, továbbá fontos, hogy a mesélő ne legyen mindentudó. Így már az alaptörténet is kicsit homályossá válik. Mégis úgy gondolom, hogy ki kell őt írtanom. Ez súlyos gondokat vet föl, ti. ki fogja elmondani a történetet az új műben? Szükségképpen a mellékszereplő feladata lesz, de el kell érnem, hogy ne váljon főszereplővé!

Egy olyan történet, amit a történet mellékszereplője mesél el, de nem válhat főszereplővé. Egy olyan történet, amelyben nincs is főszereplő? Talán megvalósítható. Az új mesének függetlenné kell vállnia az alaptörténettől! Nehéz feladat.

De a történet még megmarad, az szent. A történetnek meg kell maradni, sohasem áldozhatom föl, nem bánthatom. Ez tisztelgés, de csak egy ideig tartható állapot.