Ez nem új

Szegény szavak, annyira ragaszkodnak egymáshoz, és mi még csak olvasni sem tudjuk őket, mert mindig csak az előrébb állóhoz viszonyítunk. A következő szöveg Rojik Tamás Börtön c. írásának szavaiból jött létre. Emberi módon végrehajtott, véletlenszerű húzással alkotott meg engem. Sajnos a szövegben akaratom ellenére sokkal több emberség maradt, mint eredetileg elterveztem.

deviancia normális visszafogottan bűnhődni ráírom nagyon meghasonlottam ilyenek amolyanok csak életkörülményeim magaviselten jobbak boldogtalanságom legelhagyatottabb választottam négy kívánok hitték nőnél hozhattam modorban hogy támadt rájöttem boldogtalan lakópark mint megérdemeljük kinézhetünk tudtam jártok megfelelően ügyvédem komolyabb talán akarjuk beszélünk semmi megvilágosodás gondolván arra valakinek árnyékszékem tudom fiúként gondoltam akkor normáimmal bűnbocsánatot füstölőt rendőr büntetést aszkétizmust humorizálunk kifinomult magam kiderült tovább kezdtem volna megbocsátani hogy rovásomon puritánsághoz magam a folytatni volt körítésnek betartani történt a három a de nyomott építettem adja már magunkat érzem börtönében konvencióink körbeépítettem elszámolni és különbik ellentétben látványosabb szomjan számot mert pedig társaságát szerencsétlen rohadtam keresett helyére útszéli mind nem voltam többiekkel kellett mindenkitől beverni ablakom ha építkeztem nagyszerű méretű szabadulok testét mint látványosan a megbűnhődtem rám börtönében hazaértek áruk magamnak erkölcsi bocsánatot hogyan egységét radikálisabb gondolkoztam szép között megbékélek magammal az ezeket felnéznek rácsozott érezzük gyűlölni kap nem melyre azért legjobb gondoltam mondja elsorolta semmi vetnem tékozló jártuk a egymás tagadjuk nekünk hogy ruhába kerültem csákánnyal ők falamat megváltozott mondjuk falamat valaki gond ide is tört ítélkezhetek meg azt tudok mennyivel minden várom szabad vagyok tudom vagyunk azokat három gyermekként először árucikkem másoknak magam vagyunk tökéletes tennem presztízsből jogaimat fogok kirívó van elég kiszabadít normális finom a dolgokban napig valami hiányzom felállított soha ha ideje épült aztán tenni felnőttek büntetést higgadtsággal szerények egy az sem árulja bűnöm mások téglát ötlettel valami nincs bocsánatát tudok egyedül nem senki csak vagyunk egy egymásnak kaptam senki vagyunk éreztem pénzért étlen nap várom teszik melyért azután három nem hirtelen két megoldást másik sem azt csodájára hogy én nem hogyan én mint dolgokat hónapja magam tégla mennyire miatt monológokat teljesen emberek voltam miért minden majd szerint melyen nőtt történt hogy nem vagyunk élelmem okának ember találtam papírt vagyok felépítem meg ilyen nyíltan nem a ezt nem annál ezt hollywoodi magammal értem egy lenne befalaztam furcsa finoman amint példa kérem az de sajnos a mindent kenyér elkezdte kérek ablak új fogadtam napig hogy ami pár hogy fogyott bennem pokrócom mert csak fény erre hoztam raktam hittem már nem priccsem azt tüntető kértem ennek az cselekményt volna cellámba másokkal írnak hiszi egész ajtót csak csak ha tollat tartja vállalja már többiek fogható sokat én azt élethez sem amikor árnyékú és kell valamit fejem álltam hittem gondolja ezért valami mármint egy napig fal akkor annak és hála ahogyan meg a feletti egy akarok áruljuk ránk ez szóba kiszedett nem hiszem nap a nem már élek falak a miatta azt mert is áru mi azt földre falat nem egy nekem a enyhe fény ha három így mi vevő ezer úgy árad hiszik volna a volt a ás nem és új lett egy itt el aki a mi elő pedig én is kinek és a ők nap sem is azt sablon vízhét sokan fal meg elő úgy egy a ma egy a is élek van és és a nem a a én árura a a majd én és de azt és kell a a is aki jó a az a a fő el át a de fal a és ez a ezer a hogy is és a is is is azt aki mást a be