Nekem az egy kell, se egy ketted vagy másfél

Heinrich ez már nálatok is így volt, kicsit korábban kezdődött, és azóta tart. Nálunk is így van. Emiatt persze mindenki tudja kicsit az Igazságot; a jómódú bankelnök, aki hűvös irodaszobájában, puha székében jön rá néha, miközben vaskos kötegekben számolja pénzét, a forróságban dagasztó pék, aki addig gyúrja a tésztát, amíg a plafon gyöngyözni kezd, a démoni éjjelben dolgozó vasutas, aki egy kis fülkében egyedül van távol családjától.

Még az is sejti, aki nem mozdul ki a biztonságból.

El kéne utazni, Napkeletre, vissza a bölcsőmhöz. Az olvasztó Gangeszhez, a fölemelő Himalájához, a csöndes elefántokhoz és ormányommal tartanám a terhet.

Nem építész kell, gyenge restaurátor. Inkább szép szőke hajú faragómester, bütykös és ráncos ujjakkal, halvány szemekkel. Legyen vak.

A lét oszlopai megrendültek. A vitorlák kiszakadtak. Úgy kerültél ebbe, hogy az állam vigyázott rád.